A fogason a sálak és sapkák alatt csak egyetlen kabát hirdette támaszadója funkcióját. De azaz egy kabát mily’ gőgösen pöffeszkedően lógott. Mivel vadonatúj és divatos kabát volt. Úgy érezte, szinte pulzáló dicsfény lengi körül. Néha önelégülten vonaglott a huzat ritmusára, illegetve fényes gombjait és hibátlan varrását, miközben megvetően és felsőbbrendűen meredt a helységben lévő többi ruhadarabra. Talán ez alól csak a két napja vásárolt Vans cipővolt kivétel (De ő, mivel egész nap a földet tapossa, hamar szerénnyé vált).
A gőgös kabát egyszer csak felnevetett a szoba sarkában álló szekrényből kikandikáló régi gyermekdzseki láttán. Amaz szégyenében magára húzta a szekrényajtót, hogy minél kevésbé hallja a fogas felől felé meginduló gúny áradatot. Mivel az új kabát egy híres tervező munkája volt, széles palettán tudta híresztelni önön nagyságát s mások hiányosságait. Szegény kis dzseki megkapta a magáét tőle. Többek közt „ócska”, „divatja múlt”, „szakadt” és „kinőtt” jelzőkkel illette őt a fogas önjelölt királya. Annyira belelovalta magát a gúnyolódásba, hogy alig hallotta meg a szék irányából a gunyoros, kárörvendő, ám valamelyest mégis szomorú és bánatos szagú nevetést.
-Hát te min szórakozol ilyen jól? Tán tetszik a fenséges humorom? Egyáltalán ki vagy te? Ű
-Én a jövőd vagyok,- válaszolta a széken fekvő kabát - még ha nem is hiszed.
Egy húsz évvel ezelőtti divat szerint szabott, nívós kabát volt. Tervezője remek munkát végzett, hiszen még a napjainkban is elegáns viseletnek tetszett sötétbarna színével, szép ívű gallérjával és visszafogott gombaival. Valaha borsos árért akasztották le a bolt kirakatából, s valaki hosszú évekig örömét lelhette hordásában.
-Kétlem, hogy ilyenné válnék. Holmi széken lógó és megfakult zubbonnyá. – válaszolt az új kabát, miközben gonoszan méregette beszélgetőpartnerét.
-Neked aztán tényleg van humorod, fiatal barátom. - nevetett fel a régi kabát – Hát tényleg nem gondolkodsz előre? Szerinted nem fakulnak ki színeid? Nem szakadhat le rólad gomb vagy feslik szét a varrásod? Sérthetetlennek gondolod magad, mint egy golyóálló mellény?
-Az nem lehet! Rám vigyázni fognak, hiszen szép vagyok és drága. Kímélő mosást kapok és majd…
Ám ezt a mondatot kettéharapta a nyíló ajtó nyikorgásának állkapcsa. Az ajtón berontó gyermekek a nagy rohanásban fellökték egyik társukat, aki estében a fogas irányában keresett kapaszkodót lendülő kezével. Talált is egyet, ám nem bizonyult elég erősnek, hogy megtartson egy lendületes gyermeket. A halk reccsenés az akasztó szakadásáról kürtölt szét kurta híreket az előszobában. Miután a szobából távozott a zsibongó sereg, csak az új kabát hangos csendje és némi halk kuncogás hallatszott. Ez utóbbi a szekrény felől…
