Meg sem történt

 Egy sápadt késő őszi délutánon egy makulátlan formájú levélmúmiát
sodort és hajszolt a dermesztő szél. Nem volt egyedül. Társai
maradványai ott repkedtek vele, de ő volt az utolsó, aki a
gesztenyefáról való lehullás óta megőrizte alakját. Színe már nemcsak
zöldességét, de az utána következő aranyos-barnás pompát is
elvesztette, s helyette egy régi bőrfotelt idéző barna patinába kúszott
át.
 Ha gondolkodott volna, ezernyi dolog futkoshatott volna a
levélerezet idegpályáin. Végigfuthatta volna rövidke életének
állomásait, kezdve az első napjától - amit szépséges rügyként élt át- a
mostani komor jövővel kecsegtető pillanatig. Bevillanhatna az első
eső okozta öröm apró élménye, vagy a júniusi hernyó támadás
riadalma, mikor annyi szomszédos levél társa sebesült vagy pusztult
el. Még szerencse, hogy a feketés-barna madáristen leszállt az égből
és elnyelte a pokolbéli kártevőt.
Belegondolhatott volna az augusztusi napfürdők élményébe, amikor
olyan jól esett még az a fránya gázcserélős munka is. Elmerenghetett
volna, hogy a globális felmelegedés vagy isteni csapás okozta-e az
őszi hideget és hanyatlást. Talán arra jutott volna, hogy a markos
fuvallatot a mérges madáristen küldte értük, hogy leszakajtsa
társaival együtt a biztonságos ágról és utána levesse őket a pokol
aszfaltozott bugyrába.
 Miközben ezeken gondolkodott volna, talán észre sem vette volna,
hogy egy nadrágban megakadva bekerült egy szélcsendes zugba.
Meglehet, szomorkodna csúfos halála miatt tovább, esetleg
keseregne törékeny teste további céltalanságán. De ő nem
gondolkodott, így nem tudni örömét lelte volna az ezután
következett eseményekben.
 Az történt ugyanis, hogy egy barna hajú, kék szemű, széltől
pirospozsgás kislány megpillantotta őt –vagyis elbarnult porhüvelyét-
és érte nyúlt. A lány észrevette szépségét, ami színében és
formájában rejlett. Gyönyörködött benne hosszú másodpercekig,
aztán nagy óvatossággal eltette barna oldaltáskájába. Ajándéknak
szánta kis szerelmének, aki később a szoba egyik díszévé avatta a
halott levelet, mely talán most boldog lenne, mert szimbólummá
vált. De lehet, hogy csak visszavágyna arra a dél felé nyúló ágra.